GYÖNGY, GYÖNGYHÁZ, KAGYLÓHÉJ
A kagylóhéjak és a gyöngyházak – vagy másik nevén „MOP” (= Mother of Pearl), a kagylók életfolyamatai által keletkezett természetes mészkirakódások. Ha a kagyló belsejébe valamilyen feldolgozhatatlan idegen anyag kerül be, az állat ásványok kiválasztásával – folyamatos mészkiválások révén – ún. gyöngyházat növeszt körülötte, amely folyamatosan tisztább és sávosabb rétegeket is képezhet. Végül kialakul a gyönyörű letisztultságot árasztó „Gyöngy”.
Alakjuk ránézésre kerekded, ovál vagy enyhén lapos, csepp alakú is lehet. Hivatalosan négy féle besorolást alkalmaznak: a kerek, a fél-kerek, a fél-barokk és a barokk kategóriákat. A kerek megjelenés esetén a Gyöngy átmérőjében lévő egyenetlenség/különbség nem haladja meg a 2 %-ot. A fél-kerek kategóriában ez az átmérő különbség már 2-5 % közötti. Fél-barokk Gyöngy esetében az átmérőbeli eltérés 10 %-ot meghaladó, de rendelkezik forgástengellyel. Barokknak nevezik a Gyöngyöt, ha amorf alakú és nincs forgástengelye. A kerek, és tökéletesen gömb alakú Gyöngyök igen ritkák, és rendkívül értékesek.
Megjelenésükben mindig van valamiféle káprázatos jelenség. Mindig átlátszatlanok, többnyire a fehér, vagy krémes színárnyalatok dominálnak, de áttetsző, sárga, szürkés, barnás, rózsaszínű, kék vagy zöldes színű sávokat és mozaikokat is tartalmazhatnak - vagy akár irizáló fényjátékot is mutathatnak. Legtöbb esetben a Gyöngynek csak a test színe mutatkozik meg, ritkábban egy másik szín is megjelenik a test színe felett, amolyan „felhangként” – ezek lehetnek rendszerint rózsaszín, lila, kék, vagy zöld színek. Az igazán ritka esetekben pedig egy harmadik fényjáték is, egy szivárványszínű irizálás is láthatóvá válik a felszínen, ezt a Gyöngy „orient” színhatásának nevezik.
Bár a Gyöngy egyedi megjelenésű, a fakóbb testszínű példányokat gyakran festik, színezik is – az esztétikum fokozása érdekében.
A Gyöngyök tehát kémiailag – valójában kalcium-karbonát, ásványtanilag főleg aragonit ásványból, vagy aragonit-kalcit ásványkeverékből állnak.
A műanyagok megjelenése előtt szélesebb körű felhasználásuk volt különböző díszítőelemként, gombokként, stb. – kb. 6000 éve használja az ember. Ma már leginkább ékszer kiegészítőként, drágakőként való felhasználásuk a legelterjedtebb – erre a célra ma már tenyésztik a Gyöngyöket. Tenyésztésük egyszerű – egy „magot” helyeznek a puhatestűbe, amely utána az állat révén elmeszesedik.
Mivel keresett termékek a kereskedelemben, sajnos gyakran hamisítják is a Gyöngyöket – sokszor műanyagból, üvegből, vagy zománcozott halpikkelyből készítenek utánzatokat.
A Gyöngyök minőségi besorolásának egyik legfontosabb eleme, a Gyöngy ún. „luster” hatásának megállapítása. Vagyis, hogy mennyire selymes fényű a Gyöngy. Ez adja a legjelentősebb különbséget a valódi és az utánzat közötti megállapításokhoz. A Gyöngyben lévő rétegek részben visszaverik, részben megtörik a fényt – így a fokozatosan bentebb haladó fénysugarak visszaverődései révén egyszerre lesz ragyogó és fokozatosan tompuló fényű a Gyöngy. Ez adja a selymes fényét, és minél vastagabb a Gyöngy testében a gyöngyház réteg, annál selymesebb fénye lesz a Gyöngynek.
Mohs: 2,5 – 4,5
Főbb származási helyei: Ausztrália, Tahiti, Francia-Polinézia, Kína, Japán, Fülöp-szigetek, Indonézia.
A gyöngy világszerte sokféle mondavilágban és mitológiában megjelenik, a hindu legendákban Krisna isteni ajándékaként tisztelik, máshol a termékenység csodálatos szimbólumaként néznek rá, vagy magával Aphrodité istennővel azonosítják. Van ahol még ma is tradíció kifúratlan gyöngyöt adni a menyasszonynak – legtisztább-, legbecsesebb ajándékként.
Úgy tartják róluk, kiszélesíti határainkat; lelki egyensúlyt teremt, tágítja a finom érzékeinket, erősíti az érzelmi intelligenciát. Belső békét teremt, test-lelki szinten, ugyanakkor felélénkít, motivál, eloszlatja a levertséget.
Testi hatásaiban jótékony minden nyálkahártya-problémára, gyulladásokra – pl. a megnagyobbodott mandulára. Jó hatással bír szem-, és szív panaszok esetén, vagy lázzal járó betegségeknél. Mérsékli a viszketegséget.
Gyöngy:
Gyöngyház:
Kagylóhéj:
